Siegfried

Adott egy fiatal férfi, akinek az apja meghalt, az anyja pedig szinte azonnal újból férjhez ment. Gyanús. Hamletben zavaros indulatok dolgoznak, és miközben kétségbeesetten próbál beszélni arról, amit érez, hirtelen olyan helyzetben találja magát, amiből nem látszik kiút. Jó lenne kiszállni pedig, és elmenni innen messzire, mert ha maradunk, abba csak beleőrülni lehet. Beszélgetni kéne, de nincs idő, nincs energia, hogy jobban odafigyeljünk egymásra. Ennek pedig – sejthetjük – nem lesz jó vége.

A Miskolci Nemzeti Színház előadása. Tragikomikus történet egy már nem olyan fiatal férfiról és mindazokról, akiket magával sodor pénzügyi és családi problémák közepette tomboló életközepi válságával, nem spórolva az öngúnnyal, kendőzetlenül ránk zúdítva a depresszió és kilátástalanság felemésztő és egyben röhejes korrajzát. Az életkedv elvesztésének lélektani burleszkje. Egy személyes apokalipszis, és ami ezzel jár.

Alföldi Róbert 2014-ben már rendezte a darabot. Akkor azt nyilatkozta, hogy ez a dráma a jövőről szól. Arról, hogy legyen jövőnk. És nem mindegy, hogy milyen, és hogyan születik. 2026 tavaszán ezek a kérdések ismét húsbavágóan aktuálisak.