Vacsora öt személyre

A főszereplő kisfiú szenvedélyes úszó, akit szeretett nagypapája edz. Miközben ő egyre jobb eredményeket ér el, a nagypapa viselkedése fokozatosan megváltozik: először csak elfelejt egy-két apró dolgot, aztán zavartan kezd viselkedni; elfelejti a tárgyak nevét, eltűnik, meggyanúsítja az unokáját, hogy ellopta a pénzét, végül már saját tükörképét sem ismeri fel. A fiú kétségbeesetten próbálja megőrizni a régi kapcsolatukat, miközben szégyelli és titkolja is nagyapja állapotát, mert fél, hogy otthonba kell küldeni.

Liliom, a „szerethető csirkefogó”. Liliom, a „külvárosi hintáslegény”. Liliom, a „kallódó életművész”. A „proletár”. Az „áldozat”. Az „asszonyverő”... Molnár Ferenc talán legjobb színdarabja számtalan értelmezésben került már bemutatásra. Kovalik Balázs rendezése most darabokra szedi és új formában rakja össze a jól ismert történetet. Az építőkockákból egy „művész” (színész) ellentmondásos életpályája rajzolódik ki, egy művészé, akinek az ő szeretett Julija hiába kínálja fel a normális élet lehetőségét. Az út a reménytől a kitaszítottságon keresztül a kétségbeesett halálig vezet, sőt – ironikus módon –, még azon is túl.

Jacques Offenbach és Victorien Sardou operettbe ágyazott politikai szatíráját 1872-ben mutatták be Párizsban. Magyar nyelven először most, a Budaörsi Latinovits Színházban kerül műsorra.